Pünkösdi európai kulturális események

2015. május 25. 17:45 (hétfő) /

A véletlen műve-e vagy sem, 2015 pünkösdjének előestéjén két jelentős európai kulturális esemény zajlott: Bécsben tartották az Eurovison jubileumi, 60. dalversenyének döntőjét, a híres franciaországi üdülőhelyen, Cannes-ban pedig a 68. filmfesztivál díjkiosztóját. Nem az érték-, hanem az időrend sorrendjében számolunk be róluk.

A dalverseny befejezésére vasárnap virradóra került sor, a filmfesztivál eredményhidetése előtt.

 

 

Svéd az Eurozívió idei győztese

 

Mondták, súlykolta a sajtó a szombat esti döntőt megelőzően, hogy a több mint fél évszázados Eurovíziós dalfesztivál idei egyik favoritja a svéd dal és előadója. A helyszínen, Bécsben jelenlévő másfélezer sajtótudósítónak fő dolga volt, hogy meghallgassa, értékelje, tövirül-hegyére megvitassa, kommentálaja a döntőre minősült dalokat és előadókat. Biztosra persze nem lehetett menni, a végső döntést egyrészt a szakmai (országonként összeálló) zsűri mellett a közönség hozza meg, és ki tudja megjósolni, milyen döntést hoz az „ezerfejű cézár”?

Nos, szombaton késő este a (közép-európai idő szerint vasárnapba nyúló) döntőn kiderült, hogy a Svédországot képviselő dal (és férfi előadó) maga mögé utasította a 27 fős mezőnyt, megnyerte a versenyt, egyúttal a jogot, hogy jövőre, 2016-ban (a szabályzatnak megfelelően) Svédország rendezhesse meg az Eurovison következő, 61. döntőjét.

Az örök ranglistán hatodik győzelmével a  skandináv állam (a ma már klasszikusnak számító ABBA is onnan indult, egy eurovíziós fesztivál győzteseként) a második helyen áll az Eurovízió történetében, a díjnyertesek számát tekintve, az írek mögött. Mindkét ország kicsiny, lakosságát tekintve, ami talán jelzés (lehet) arra, hogy az értékteremtés – egy bizonyos területen, legalábbis – nem feltétlenül a nagy számok törvénye szerint működik.

Tavaly, egyesek talán emlékeznek rá, Oroszország versenyzőjét a nézők kifütyülték, a képviselt ország politikai szerepvállalását (Ukrajna) elítélendő. Hogy ez, a (valamilyen) művészeti teljesítmény megítélése szempontjából kritérium lehet-e, annak megítélését a kedves olvasóra bízzuk.

Ausztrália, az „európai gyökerű”, bár nagyon távoli ország (és kontinens) idén először vett részt hivatalos meghívottként, a verseny régi nézőjeként az eurovíziós dalversenyen, és igen tisztességes helyezést ért el a vetélkedőn, amelyen a romániai induló (Voltaj együttes) a 15., a magyarországi (Boglárka, Boogie) a 20. helyen zárt.

Ha az Európai Unió egészét tekintjük, gazdasági és egyéb viszonylatokban, egészen tisztességesen végeztünk.

Románia, úgy általában, az utolsó (előtti) helyen áll az Európa elitjét képvielő EU-ban. A zene tekintetében most előbbre lépett.

 

 

 

 Magyar filmes siker Cannes-ban

A Saul fia kapta a Zsűri Nagydíját

 

A világ egyik legrangosabb, idén 68. alkalommal megtartott filmfesztiválján, a franciaországi Cannes-ban (némi meglepetésre) a magyar Jeles László drámája, a Saul fia nyerte el a fesztivál második legrangosabb kitüntetését, a (kilenctagú) Zsűri Nagydíját. Igaz, a vasárnap esti díjkiosztás előtt voltak jelek arra, hogy a holokausztot új megvilágításba helyező, már a fesztivál első hétvégéjén bemutatott filmet igen kedvezően fogadták, és sokan a fődíjra. az Aranypálmára is esélyesnek találták. Végül ez utóbbit Jacques Audiard francia rendező Dheepan című bevándorlótörténete nyerte el.

Magyar filmalkotás három évtizede nem kapott ilyen rangos díjat – 1984-ben Mészáros Márta Napló gyermekeimnek, majd 1985-ben Szabó István Redl ezredese kapta meg az akkor még a zsűri különdíjának nevezett elismerést. A Saul fia egyébként összesen négy elismerést kapott: a Vulcain technikai díjat a kiemelkedő hangmérnöki munkáért, valamint a (filmkrituikusok) FIPRESCI- és a Francois Chalais-díjat. A magyar filmművészet utolsó rangos magyar díját Mundruczó Kornél kapta, 2008-ban a Deltát a kritikusok ismerték el.

A 68. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon az életműdíjat a francia újhullám emblematikus rendezője, Agnés Varda kapta, a legjobb rövidfilmnek járó Aranypálmát a Waves ’98 című libanoni-katari rövidfilm, a legjobb forgatókönyvnek járó díjat Michel Franco kapta a Chronic című filmért.

A Saul fia lenyűgöző film, soha nem láttam még ilyet – mondta vasárnap este Sophie Marceau francia filmszínésznő a 68. cannes-i fesztivál zsűrijének tagja. Sienna Miller brit színésznőre, nyilatkozata szerint, „elképesztő hatással” volt Nemes Jeles László műve, sosem látott még ilyen jó filmet a holokauszt témájáról. Mint elmondta, úgy tudott meg rengeteget a holokausztról, hogy vizuálisan tulajdonképpen nem is mutattak meg direktben semmit. Ez szerinte „lélegzetelállító teljesítmény” egy elsőfilmestől, Röhrig Géza (a főszereplő, szerk. megj.) alakítása pedig sokkolta és mélyen megérintette.

A film egyik jelentős szerepét, Saul fiának a konventrációs táborban mellette lévő legjobb barátját alakító Molnár Levente, a Kolozsvári Magyar Színház művésze játssza.

 

Hozzászólások