Néhány héttel ezelőtt írtam egy jegyzetet a világban tapasztalható forrongásokról. A háborúkról, az európai országokban kirobbant utcai tüntetésekről és az avval járó vandál pusztításokról. Mindez utóbbi az Európa Unió által támogatott kormányok politikájának egyenes következménye. A romló életnívó és a migráció eredménye. És ezekhez most „csatlakoztak” a váratlanul kirobbant lengyelországi események is.
Történt, hogy az EU-támogatta Donald Tusk lengyel miniszterelnök, kihasználva a konzervatív államelnök szenegáli látogatását, elkapkodott puccskísérletet hajtott végre. Mégpedig rendőrséggel vetette körül az Alkotmánybíróság épületét, hogy az intézmény élére helyeztesse azt az alkotmánybírát, akinek eskütételét az államelnök nem fogadta el. A kormány által elrendelt puccskísérlet hírére Karol Nawrocki elnök Spanyolország felett visszafordítatta gépét, s váratlanul hazatért. A varsóiak az államfő mellé álltak, a lengyel fővárosban több tízezren vonultak utcára az Alkotmánybíróság épülete köré. Miközben ezeket a sorokat fogalmazom, Varsóban még nem állt helyre a rend, annak ellenére, hogy az EU vezetősége (természetesen) Donald Tusk intézkedését a törvényesség visszaállításának minősítette.
Hasonló ez Európai Unió álláspontja a magyar köztársasági elnök korábbi elmozdításával kapcsolatban is. Pedig Sulyok Tamást, valamint a magyar alkotmánybírákat is az érvényben lévő Alkotmány megsértésével távolították el tisztségéből. Ennek ellenére az EU egyik bizottságának minapi magyarországi ellenőrzése nem talált semmi alkotmányellenes kihágást a magyar törvényesség megszegésének kérdésében. (Igaz, az ellenőrző bizottság magyar tagja kifogásolta, hogy az akció során egyetlen ellenzéki politikust sem hallgattak meg!)
Ez a kettős mérce évtizedek óta úzus az Unióban. A mindenkori ellenőrök úgy értelmezik a törvényeket és azok alkalmazását, ahogyan a szervezet vezetői elrendelik. Miközben Közép- és Kelet-Európa országaiban számon kérik, sőt megkövetelik a korrupció felszámolását, illetve annak hiányát hangsúlyozzák, a saját házuk táján elfelejtenek sepregetni. Lásd példaként Magyarország vagy Románia bírálását úgy, hogy nem vitatom annak jogosságát. A korrupciót viszont nem szemlesütve, hanem nyíltan eltűrik a brüsszeli körökben. Mert lassan egy évtizede nem derült fény az Covid vakcinák rejtélyes e-mailen történt megrendelésének ügyéről a Bizottság elnökének esetében, sem az egyik parlamenti képviselő bőröndben szállított, „menekített” sokmilliója eredetéről.
És ugyancsak a korrupció kérdésében köztudott, hogy Ukrajnában az EU-tól kapott milliárdok jelentős hányada nemhogy a lakossághoz, de még a nehéz helyzetben lévő hadsereghez sem jut el. Eltűnik az ukrán oligarchák bankszámláján. Ennek ellenére az EU jelenlegi vezetői gyorsítani szeretnék az ország felvételét a szervezetbe!
S hogy minden uniós rendelkezés értelmezés kérdése, arra példának lásd az illegális migrációs hullám megakadályozására épített határkerítések esetét. Miközben a magyar államot azért milliárdos bírsággal terhelték, az EU-barát lengyel kormány nemcsak szóbeli dicséretet kapott Ursula von der Leyentől, hanem még jelentős pénzügyi támogatást is kiutaltak.
Nem az én kútfőmből származik a következtetés. A nálam hozzáértőbb politikusok fogalmazták meg a megoldást. Mármint azt, hogy az EU sürgős átalakulásra szorul. A vízfejű (lásd a rengeteg felesleges szerv: bizottság, tanács, parlament, biztosok stb.) szervezet megreformálásra vár. Azt addig kell(ene) megejteni, míg önmagától fel nem bomlik a kezdetben kitűnő ötletnek bizonyult elképzelés!
Hozzászólások