„Még nincs teljesen kész, de már majdnem nekiláttunk”
Trianon óta, az utódállamokban élő nemzeti közösségeink számára az anyanyelvű oktatás színvonala és léte mindig a vízválasztó, „lenni, vagy nem lenni?” kérdését veti fel.
Anyanyelvünk több mint kommunikációs eszköz, identitástudatunk meghatározója, a hovatartozás csalhatatlan, tartást adó bizonysága, erősebben köt össze, mint a vér. Közösségünk számára a nyelv nemcsak a tudat meghatározója, hanem védelmező és éltető közege is. Etnikai tudatunk nem képes túlélni a nyelv és a kultúra elvesztését: nélkülük menthetetlenül feloldódunk a többségi nemzetekben.
Az erdélyi magyarság egészére jellemző negatív demográfiai mutatók szerint a szórványban 15%-kal – Arad megyében ennél is jobban – csökkent a gyermekek száma, amely – egyéb tényezőkkel ötvözve – végveszélybe sodorta magyar iskolahálózatunk létét, s az évtized végéig 235 erdélyi településen megszűnhet a magyar oktatás. A szórványban, a veszélyeztetett iskolák szomszédságában nincs más magyar tanintézet, így az itteni magyar gyermekek 2020 után nem biztos, hogy majd anyanyelvükön tanulhatnak. A veszélyeztetett iskolák megtartása speciális tennivalókat és sürgős helyi és regionális cselekvési tervek kidolgozását igényli.
Az aradi RMDSZ egyes közösségszervezésben jártas vezetőségi tagjai már 1990 elején felhívták a tanügyi káderek figyelmét a megyei magyar oktatás esetleges történéseire, átfogó felmérést és tanügyi stratégia kidolgozását sürgették. A stratégiatervezés történései azonban a sorozatos kérések és az azokra érkezett be nem tartott ígérgetések sorjázásában merültek ki. A tanügyi alelnök a lehető legrosszabb megoldást választotta: a komplex munkához sose kérte mások segítségét, maga előtt görgetve a vállalt feladatot, így az ügy megoldása fehér lappal lépte át a XXI. század küszöbét.
Végre 2002 nyarán az oktatási szakbizottság bemutatott egy, a megyei anyanyelvű oktatás megtartása és fejlesztésére hivatott stratégiát, amely parázs vitát váltott ki. Dr. Túsz Ferenc sajnálatát fejezte ki, amiért a kidolgozásnál nem igényelték a szakmai tapasztalatát és korszerű didaktikai anyagait. A vitázók hiányosnak és túl rövidtávúnak ítélték meg, de a kritikák mellett számtalan gyakorlati javaslat is elhangzott.
Matekovits Mihály megyei főtanfelügyelő-helyettes – ’90 óta az aradi RMDSZ oktatási alelnöke – összegző értékelésében elismerte ugyan, hogy gondok vannak az Arad megyei anyanyelvű oktatásban, de érthetetlennek vélt néhány kritikát, szerinte ezek többsége nyitott kapukat dönget. Király András megyei elnök végül azzal zárta le a vitát, hogy az ismertetett anyag nem stratégia, hanem munkaterv, amely közös erőfeszítéssel stratégiává alakítható, és ennek kidolgozására buzdította mindazokat, akik jobbító elképzelésekkel segíthetnek.
Egy évtizedes késéssel a központi RMDSZ egy többlépcsős stratégiai terv keretében első lépésként elkészítette az erdélyi magyar oktatás megyékre, oktatási kistérségekre lebontott iskolatérképét, amely tartalmazta a magyar tannyelvű intézmények legfontosabb adatait. A 2007-ben véglegesített 520 oldalas összegző tanulmány külön erénye, hogy a környezet demográfiai, gazdasági tényezőinek és a kötelező decentralizáció, valamint a finanszírozhatóság figyelembe vételével az átszervezésekre is ad ötleteket.
Az aradi Alma Mater 2006-os közgyűlésén ismét parázs vita alakult ki a „merre megyei magyar tanügy?” témában. Mindnyájan az anyanyelvű oktatás minősége, annak jövője miatt aggódtak, szóvá téve az oktatási stratégia hiányát. Pellegrini Miklós főtanfelügyelő-helyettes mozgósító jellegű felvállalást tett: önként jelentkező szakemberekkel közreműködik a stratégia kidolgozásában. Felhívása azonban a pedagógusok körében nem talált visszhangra.
2012-ben, a Közpolitikai Tanulmányok Központja és egy marketingkutató intézet az „Iskolák veszélyben” kutatási program keretében felmérte az erdélyi magyar nyelvű oktatás helyzetét. A kutatás adatbázisát évente frissítve továbbítják a megyék illetékes magyar szakembereihez. A ma is futó projekt célja helyzetelemzésekkel rámutatni azokra a kritikus helyszínekre, ahol a következő tíz évben csak speciális beavatkozásokkal menthető meg a magyar oktatás.
2013-ban a Szövetség kifejtette, hogyaz új demográfiai helyzet új megközelítést, helyi, megyei és regionális szintű – helyben és az adott feltételekkel összhangban elkészített – oktatási stratégiát követel.
Király András 2013-ban egy interjú keretében megállapítja: „Ami az Arad megyei oktatást illeti, egy gyors leépülés szemtanúi vagyunk, s úgy érzem, nem tudunk időben reagálni ezekre a problémákra... Az Arad megyei oktatási stratégia hosszú évtizedekkel ezelőtt elhibázódott”. Nemcsak az RMDSZ-t, az egyházakat stb. tartja vétkesnek, hanem az egész közösség kollektív felelősségéről beszél, és a vegyes házasságok tényét tartja a leépülés fő okozójának. A magyar közösség számára elveszettnek gondolja a vegyes házasságban élőket, mert „másfele orientálódnak”, de ennek ellenére felteszi a kérdést, hogy egy ilyen család „miért adja románba a gyerekét?”
Murvai Miklós
A fenti írást és folytatásait vitaindítónak szánjuk. Várjuk a szakmabeliek, érdekképviselet, szülők, diákok, olvasók magyar oktatással kapcsolatos véleményét, ötleteit, javaslatait – nemcsak Arad, de Hunyad, Fehér, Krassó-Szörény és Temes megyékből is.
Nyugati Jelen
Hozzászólások